Sziklák Szeme 1977: Sziklák Szeme - Filmhét 2.0 - Magyar Filmhét

A kannibálok persze nem akarják engedni neki, hogy elmeneküljön. Ruby jelenti a pislákoló humánumot az emberevők erőszakos közösségében, a jint a jangjukban. A film fő gondolati fókusza tehát azon van, hogy a túléléshez a civilizált embernek nem szabad elfelejtenie a vadállati ösztöneit, a vadállatoknak pedig meg kell lelniük a saját magukban rejtőző humánumot. Ez különösen azért hangsúlyos mondanivaló, mert az egész filmet beárnyékolja a hadsereg jelenléte: már a nyitó jelenetben említésre kerülnek, aztán a levegőben többször vadászgépek köröznek, plusz nincs nyíltan kimondva, de még az is előfordulhat, hogy a mutánsok deformitásához is közük van. A modern hadviselés eszközeinek figyelembevételével kiemelten el kell gonodolkoznunk a bennünk rejtőzködő ragadozó ösztönökről. Kicsit elmélkedős, illetve elemzős lett ez a kritika, szóval ejtsünk néhány szót a film technikai oldaláról is! Nem mai alkotásról beszélünk, és a látvány bizony itt-ott kissé már elavult. A véres jeleneteket kiszolgáló praktikus trükkök teljesen jól működnek, viszont a mutánsok maszkja - Michael Berryman maszk nélkül is teljesen torz fejszerkezete kivételével - már hagy maga után kivetnvalókat, főleg a 2006-os remake látványvilágának tükrében.

Várólistára tette 17 Kiemelt értékelések Ascyra 2020. szeptember 11., 09:49 Már nagyon érett a megtekintése, márcsak Wes Craven emlékének is adózva. Azt nem állítom, hogy ez a legjobb filmje, főleg, hogy sokkal jobban bírom a humorral fűszerezett, epikus Sikoly trilógiáját – én azt inkább vígjátékként nézem, míg ez tele van fájdalommal, kétségbeeséssel, és olyan terheket is ró rád észrevétlenül, hogy csak azt veszed észre egy idő után, hogy szinte kushadva, nyakbehúzva nézed, gyomortartalom felkeveredést érzékelve, középtájt. Nagyon idegesítő és a legalapvetőbb félelmeinkre apelláló mozi; nekem bejött. Ajánlom, bár, mivel nem mai darab, lehet, hogy a kivitelezés kapcsán lesz a nézőnek fenntartása. Nihilchan 2020. július 16., 11:21 Anyukám szereti ezt a filmet, szerinte hangulatos. Nekem inkább unalmas volt, amit sajnáltam, mert maga az ötlet tetszett. Viszont a sok visítozás miatt attól féltem, hogy komoly halláskárosodást szenvedek a játékidő végére. 1 hozzászólás Popovicsp87 2021. március 29., 13:09 Nem volt rossz, bár nem öregedett túl jól.

• Sziklák szeme 1977 online
• Sziklák szeme 1977
• Sziklák szeme 1978 relative
• Sziklák szeme 1977 videos
• Vígjáték romantikus filmek videa 2012
• Sziklák szeme 1977 youtube
• .Teljes☞ (Sziklák Szeme (HD.Film_1977) Online Ingyen | Videa.HU [Ingyenes]
• Sziklák szeme 1978 modifiée

Scream 3 1999 Filmrendező portrék: Wes Craven The Directors: Wes Craven szereplő A szív dallamai Music of the Heart 1997 Halálosztó (Halálmester) Wishmaster Sikoly 2. Scream 2 1996 Sikoly Scream 1995 Vámpír Brooklynban Vampire in Brooklyn 1994 Rémálom az Elm utcában 7. : Az új rémálom – Freddy feltámad New Nightmare rendező, színész, forgatókönyvíró, executive producer 1991 Rémálom az Elm utcában 6 – Freddy halála: Az utolsó rémálom Freddy's Dead: The Final Nightmare Rémségek háza The People Under the Stairs 1989 Sokkoló Shocker 1988 The Serpent and the Rainbow 1987 Rémálom az Elm utcában 3. – Álomharcosok A Nightmare On Elm Street 3: Dream Warriors író, forgatókönyvíró 1986 Ösztöndíjjal a pokolba Deadly Friend 1985 Vérfagyasztó Chiller 1984 Pokoli klub Invitation to Hell Rémálom az Elm utcában A Nightmare On Elm Street 1982 Mocsárlény Swamp Thing 1981 Deadly Blessing 1977 rendező, forgatókönyvíró, vágó 1972 Könyvek [ szerkesztés] 1999 – Fountain Society Díjai [ szerkesztés] Maverick-díj (2000) amszterdami életműdíj (2000) Fordítás [ szerkesztés] Ez a szócikk részben vagy egészben a Wes Vraven című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul.

Hét horrorfilm, amelyet valós események ihlettek 2018. október 31. 19:11 Múlt-kor Sziklák szeme (1977) A neves horrorfilmrendező Wes Craven elismerte, hogy sokszor ő maga sem lett volt képes kitalálni filmjei borzalmas történeteit, ha nincsenek valós példák, amelyekből meríthet. 1977-es, kultikus alkotása (The Hills Have Eyes) egy egyszerű kisvárosi amerikai családról szól, akik eltévednek az Egyesült Államok délnyugati részén egy sivatagban, ahol levadássza őket egy, a környékbeli hegyekben élő kannibál család. A látszólag igen valószerűtlennek tűnő történetnek azonban meglepően valóságos alapja is lehet. Craven elmondta, hogy a filmhez Sawney Bean skót kannibál középkori legendájából merített ihletet. Bean a történet szerint egy körülbelül 50 fős klán vezére volt Skócia egy elhagyatott vidékén, ahol mit sem sejtő utazókon ütöttek rajta, majd kirabolták és megették őket. A történet groteszkségét tovább növeli, hogy Bean klánja saját, tucatnyi gyermeke vérfertőzéséből jött létre. Bean és utódai a legenda szerint tartósították is az emberhúst, hogy később is fogyaszthassák.

A vágás és a fényképezés alapvetően jól átgondolt, viszont egy-két helyen nagyon látható, hogy a készítők vágásokkal igyekezték elfedni a büdzsé hiányosságait. A tempóra nem lehet panasz, üresjáratok nincsenek, néhány közepesen súlyos logikai bakitól (pl. Szörnyeteg "karmainak nyoma" a hegyről lezuhant holttesten) eltekintve a forgatókönyv relatíve átgondoltnak minősíthető. A színészek játéka hullámzó színvonalú, pl. Dee Wallace szokás szerint nagyszerű, míg Robert Houston néhol iszonyú gyengén jeleníti meg a rettenetes traumákat elszenvedő karakterét. A szereplők, bár jobbára csak egy-két ecsetvonással vannak megfestve, a lehetőségekhez képest elég karakteres figurák lettek. A mutánsok sajnos nagyon kevéssé lettek kibontva a filmben, sokáig - a fentebb említett Cápához hasonlóan - nem is láthatjuk őket, csak titokzatos, súgdolózó megfigyelőknek, amolyan "rontó manóknak" tűnnek. Amikor feltűnnek, amikor megismerjük eredettörténetüket, és amíg tart az éjszaka, még egy ideig elég félelmetesek, de nagyfényben már hiteltelennek és művinek tűnnek - valamint sokkal inkább hatnak koszos csavargóknak, mint nem-emberivé torzult korcsoknak.

Az eredeti, '77-es film és a 2006-os újraforgatás ugyanis egyszerre nagyon hasonló és mégis különböző. Adva van ugye a sztori, amelyet mind jól ismerünk: egy szép nagy család át akarja autókázni a teljes országot, de balszerencséjükre lerobbannak egy sivatagban. Szegény család megszívja, jönnek a mutálódott szörnyek és szép sorjában lekaszabolják őket, míg végül azért csak a jók diadalmaskodnak. Kezdjük a hasonlóságokkal: a karakterek, a párbeszédek, az érvelések, de még a színészek kinézete is a film nagy részében teljesen megegyezik az eredetivel. Szinte egyáltalán nincsenek jellembéli különbségek, néhány apróbb részlettől eltekintve a szövegkönyv sem változott. A 90 perces játékidőből 70-et copy-paste-eltek Wes Craven filmjéből. Az eltérések viszont nagyon fontos elemei az Alexandre Aja által rendezett felújított változatnak, ezek adják ugyanis szerintem azt a faktort, amitől jobbá válik elődjénél a film. Hiszen amíg az eredeti változatban egy bizonyos pontnál vége szakad a filmnek és nincs is igazán szépen befejezve, addig az újban az utolsó 20 perc teljesen új cselekményt tár elénk.

Amit egy ilyen jellegű horrorfilmtől elvárhatunk, azt magabiztosan hozza a Sziklák szeme: jól felépített atmoszféra, feszültség, félelem, ocsmány és könyörtelen gonoszok, profi sokkeffektek, üldözések, darabolások és persze sok-sok vér. Sőt, egy kellemes meglepetést is tartogat a mozi nézői számára; ugyanis az egyik "székből felugrós" jelenetben visszafelé sül el a már említett sokkeffekt jól bevált fegyvere: most az egyszer a rosszfiúra ijesztenek rá, de nagyon: a család egyik négylábú barátja nem hagyja megtorlatlanul gazdái lemészárlását… Persze a film felvonultatja a műfajból úgyszintén következő hibákat is, ezek közül a legszembetűnőbb az a "gyermekbetegség", ami szerint mindenképp kell valakit követni, keresni, szólítgatni, lehetőleg minél messzebb a biztonságos helytől. A Sziklák szemében ezek a szereplők azok a rendkívül intelligens farkaskutyák, akik maguktól is akárhonnan hazatalálnak (ha csak egy sivatagi mutáns ki nem belezi őket). A történet befejezése szintén nem okoz nagy meglepetést: páran megmenekülnek, ennek nagyon örülnek, de azt senki nem garantálja nekik, hogy az összes mutánssal végeztek… Ami azonban mindenképp említésre méltó, az a film vége előtti "mini-dráma", mikor is az egyik torzszülöttből előtör az ember; és szerencsére ez a fajta érzelmesség egyáltalán nem válik a film kárára, sőt, sikeresen közvetíti az addig szájbarágósan tálalt üzenetet.