A következő hét szorongásban és félelemben telt Mária számára. Kérte édesanyját, ne hagyja soha magára, de az nem vette komolyan a dolgot, és megszidta érte. Mária nem tudta, hogyan magyarázza el a helyzetet az édesanyjának, mert Alessandro megesküdött, hogy ha csak egyetlen szóval is elárulja, megöli. Serenelli és Mária édesanyja közt amúgy is feszült volt a viszony, s Mária nem akarta édesanyja helyzetét tovább nehezíteni. Hallgatott hát, de annál többet imádkozott — mennyei Édesanyja segítségét kérve. Már nem volt gyermek, tudta, miről van szó. Így érkezett el 1902. július ötödike. Szombat volt. Az idő dél felé járt, és Mária egyedül volt otthon. Alessandro megtámadta. Amikor nem akart vele bemenni a hálószobába, a fiú megragadta, szájára tapasztotta a kezét, és bevonszolta a maga hálófülkéjébe. Mária kapálódzott, és egyre ismételte:,, Nem, nem, az bűn, Alessandro, elkárhozol érte! " Amikor Alessandro látta, hogy nem bír vele, fölkapott egy éles, hegyes kést és szúrni kezdte. Tizennégy mély sebet ejtett Márián.
Megélünk! " Mária vértanúhalála után az édesanyja tanúsította:,, Akarattal soha nem okozott nekem szomorúságot. Ha mégis előfordult, hogy valamilyen akaratlan mulasztásért, ha nem szolgált is rá, megszidtam, nem sértődött meg, nem kellett kiengesztelni, hanem nyugodt maradt, továbbra is figyelmes volt, egyetlen arcizma sem rándult. " De a legszebb bizonyítványt mégis gyilkosa, Alessandro Serenelli állította ki róla, amikor később így nyilatkozott:,, Csak jónak láttam, aki mindig engedelmeskedett a szüleinek. Istenfélő volt, komoly, nem olyan könnyelmű és szeszélyes, mint a többi lányok. Az utcán mindig szerényen viselkedett, és csak arra volt gondja, amivel megbízták. Bármi ruhadarabbal beérte, amit az édesanyja csinált, vagy valakitől ajándékba kapott. Szülei példája szerint istenfélő volt, megtartotta az Isten parancsait, nem mondhatom, hogy valaha is rajtakaptam volna vétken. Soha nem hallottam hazudni. Kerülte a rossz társaságot, úgy, ahogy az édesanyja meghagyta neki. " Istenünk, ki az ártatlanság szerzője és a szüzesség kedvelője vagy, és szolgálódnak, Goretti Szent Máriának egész fiatalon megadtad a vértanúság kegyelmét, kérünk, az ő közbenjárására add meg, hogy állhatatosak legyünk parancsaid megtartásában.
GORETTI SZENT M�RIA szeg�ny parasztcsal�dban sz�letett 1890-ben, els� gyermekk�nt, R�m�t�l d�lre, Corinald�ban (Ancona tartom�ny). Apjuk kor�n meghalt mal�ri�ban. Nettun� k�zel�ben, Ferriere di Conca-ban �desanyj�nak M�ri�val egy�tt kellett ell�tnia a f�ldet �s a h�ztart�st. Am�g a nagyobbak a f�ld�n dolgoztak, M�ria az �t kisebbeket gondozta �s f�z�tt. Volt egy b�rl�t�rsuk is a szomsz�dban, egy �zvegyember �s fia, Alessandro, nekik is M�ria f�z�tt. A fi�nak tetszett M�ria, szeretett volna vele sz�rakozni, azonban k�zeled�se eredm�nytelen volt. A kisl�ny t�bbre becs�lte a tisztas�g er�ny�t. M�ria m�lyen vall�sos �letet �lt, rendszeresen im�dkozta az olvas�t, most tizenk�t�vesen volt els��ldoz�. Alig gy�zte a vas�rnapot kiv�rni, hogy �jra �ldozhasson. Mindig engedelmes volt, ha megszidt�k nem menteget�dz�tt, nem duzzogott. Minden apr�s�gnak �r�lt, minden�rt h�l�s volt. Szer�ny volt, sohasem hazudott. A fi� zaklat�s�t nem merte elmondani �desanyj�nak, nehogy az am�gyis fesz�lt viszonyukat m�g jobban megrontsa, vagy terhelje, meg azt�n a fi� meg is fenyegette, meg�li, ha el meri �rulni �t.
Ez csak a kiteljesedése, a koronája volt Mária fiatal életének. Hogy azt tudta gyilkosa keze közt mondani: inkább meghal, semmint súlyos bűnt kövessen el, nem volt előzmény nélkül. Nem sokkal előbb így beszélt:,, Mama, inkább öljenek meg, mint úgy beszéljek'' (tudniillik ahogy előzőleg a kútnál az egyik szomszéd lányt hallotta beszélni). Épp öt héttel korábban volt Mária elsőáldozó. S aznap reggel, amikor Alessandro megtámadta, még örömmel újságolta barátnőjének, Teréznek:,, Holnap megyünk Campomortóba -- alig várom a szentáldozást! '' Az édesanyja pedig azt mondhatta róla:,, Mária mindig, mindig, mindig engedelmeskedett nekem! '' Alessandro Serenelli később maga is tanúsította, hogy esős napokon vagy amikor kevesebb volt a munka, s akadt egy-egy szabad órája, mindig a rózsafüzért látta Mária kezében. Barátnője, Teréz pedig így nyilatkozott:,, Lehetett látni, hogy olyan lány volt, aki különösképpen vonzódott a Megváltóhoz''. A szentáldozás és az utolsó hetekben átélt sok szorongás kiteljesítették kegyelmi életét, és megérlelték a vértanúságra.
Aztán egy éjszaka megjelent neki álmában Mária. Virágot szedett és odanyújtotta neki. Ettől teljesen megváltozott — fogolytársai példát vehettek róla. 26 év börtön után 1928 karácsonyán hazaengedték. Első útja Mária édesanyjához vezetett, mert bocsánatot akart kérni. Ennek jegyében karácsony este bekopogott Corinaldóban a plébániára, ahol Mária édesanyja házvezetőnő volt. Ezt a választ kapta:,, Ha isten megbocsátott neked, én hogyne bocsátanék meg? " És a karácsonyi misén együtt vették magukhoz az Úr szent Testét, aki mindenkinek mindent megbocsát. Huszonkét évvel később, 1950. június 24-én XII. Pius pápa szentté avatta Máriát. Először fordult elő az Egyház történetében, hogy az ünnepre félmilliónál is több ember gyűlt össze meg a Szent Péter téren. S az is először fordult elő, hogy egy édesanya megérte és jelen lehetett gyermeke szentté avatásán. 1950. június 24-én este a Szent Péter téren hatalmas tömeg várta Goretti Mária szentté avatását. A néma csendben egyszer csak felhangzott a hangszórókban a pápa hangja:,, Ennek a ragyogó nyári napnak az estéjén a népnek egy egyszerű, szerény gyermeke az Egyház részéről olyan megtiszteltetésben részesül, amilyennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhet senkit; mégpedig olyan különlegesen ünnepélyes keretek között, amilyenre az Egyház történetében még nem volt példa; itt, a Szent Péter-templom előtt, ezen a roppant téren, amely szinte árasztja a fenséget, akkora hívő tömeg jelenlétében, amekkorát még egyetlen szentté avatás alkalmából nem jegyeztek fel.
Tehát ő, aki ezzel az égi kegyelemmel volt felruházva, s akinek nemes és erős akarata mindig erre a kegyelemre volt hangolva, ha életét fel is áldozta, tisztasága szűzi dicsőségét el nem veszítette. Ennek az alázatos leánynak az életét – amelyről csak nagy vonásokban szóltunk – nemcsak úgy kell szemlélnünk, mint az égiek számára méltó látványt, hanem azt úgy kell tekintenünk, mint amely méltó, hogy korunk csodálatát és tiszteletét kiérdemelje. Tanulják meg belőle a családapák és családanyák: Istentől kapott gyermekeiket hogyan kell komolyan és szentül nevelniük bátor helytállásra és a katolikus vallás parancsainak megtartására olyannyira, hogy ha gyermekeik erkölcsi veszélybe kerülnek, az Úr kegyelmének segítségével mégis legyőzhetetleneknek, sérthetetleneknek és szeplő nélkülieknek bizonyuljanak. Tanulják meg tőle az ártatlan gyermekek és a lelkesedő fiatalok, hogy a haszontalan és gyorsan eliramló érzéki örömök és mindenfajta rafinált vétkezés szánalmas gyönyöre helyett tudjanak erős és gyors léptekkel – ha kemény küzdelem árán is – a keresztény erények elsajátításának arra a magas fokára törekedni, amelyet isteni ajándékokkal segítve és csakis ezekre építve: bátor törekvéssel, az imádság és munka kitaposott útján, kisebb vagy nagyobb fokban mindnyájan megközelíthetünk.
született: Corinaldo, Ancona, Itália, 1890. október 16. elhunyt: Nettuno, Róma, 1902. július 6. Szegény, vallásos parasztcsalád legidősebb gyermeke. 1899-ben Nettuno közelébe, Ferriere di Concába költöztek, ahol megosztva béreltek egy kisebb birtokot. Édesapja 1900-ban maláriában meghalt, hatgyermekes özvegye fenntartotta a bérletet. Míg az anya a mezőn dolgozott, ő ellátta a háztartást és vigyázott a kicsikre, így iskolába nem járhatott. 1902 májusában járult első áldozáshoz. A következő hetekben a szomszédban lakó 19 éves Alessandro Serenelli többször kísérelte meg sikertelenül megnyerni magának, s megfenyegette, hogy megöli, ha szól erről valakinek. Július 5-én édesanya távollétében egy tőrrel akarta kényszeríteni, de ő védekezett: "Nem, nem, az bűn, Alessandro, elkárhozol érte! " A fiú erre 14 mély sebet ejtett rajta, melyekbe másnap belehalt a nettunói kórházban. Előtte megbocsátott gyilkosának. Sírjánál számos csoda történt. A 30 évi kényszermunkára ítélt Alessandro büntetése első éveiben nem adta jelét bűnbánatnak.
Augusztus 20 Tűzijáték, 2024