Fowlie 1966-ban lefordította Rimbaud összes versét és prózáját franciáról angolra. Az eredeti kiadás borítóján egy Picasso által készített skicc volt a 16 éves költőről, amelyet a festőzseni egy fénykép alapján rajzolt meg két perc alatt. (A rajz elkészülésének és Fowlie-hoz kerülésének sztoriját is elolvashatjuk a könyvben. ) Picasso kicsit punkosra vett hajú Rimbaud-ja olyan népszerű lett, hogy hamarosan pólókon is megjelent a rajz "GO, RIMBAUD" felirattal kísérve. Fowlie a kötet megjelenése utáni években kapott néhány levelet ismeretlenektől, főleg a fordításokkal kapcsolatos megjegyzésekkel. Az egyik, 1968-as levélben ez állt: "Kedves Wallace Fowlie! Csak köszönetet szerettem volna mondani a Rimbaud-fordításért. Jól jött, mert nem olvasok túl könnyedén franciául… Rockénekes vagyok és a könyvét mindenhova magammal viszem. Nagyon tetszik a borítón levő Picasso-rajz Rimbaud-ról. Jim Morrison". Az akkor 60 éves professzornak nem csengett ismerősen a név, sosem hallott a Doorsról. Az egyetemen a hallgatói világosították fel róla, hogy ki is írt neki.
Jim Morrison könyvben felvázolt alakja – a rocksztár és a költő – Gárdonyi Éva emlékei által kiegészül egy harmadik, emberi dimenzióval is. Kiemelt kép: Getty Images/Nő
Mivel Morrison állítólag sosem beszélt konkrét Rimbaud-művekről, Fowlie a könyvben arra tesz kísérletet, hogy maga vezesse vissza Morrison szövegeit a francia költő egy-egy versére, illetve kimutassa azok témájában, hangulatában, képi világában vagy szóhasználatában Rimbaud hatását. Emellett rengeteg olyan történetet, anekdotát, apró nyomot és jelet összegyűjtött, amelyek valamiképpen Rimbaud jelenlétét igazolják Morrison gondolatiságában. Az egyik ilyen, hogy 1969-ben egy Los Angeles-i koncerten rendőrök kísérték le Morrisont a színpadról botrányos viselkedése miatt, és közben rákérdeztek, hogy miért viselkedik így? Morrison állítólag ezt válaszolta: "Mondjuk, hogy a valóság kereteit akartam feszegetni". A két rendőrnek aligha esett le, hogy ezek a szavak Rimbaud Egy évad a pokolban című művéből valók. Jim Morrison, a költő Életének utolsó éveiben Morrison gyakran hangoztatta, hogy azt szeretné, inkább költőként emlékezzenek rá, mintsem rocksztárként. Párizsba költözött, hogy csak a költészetnek éljen.
A szülők általában képtelenek lennének választani, hogy melyik gyermeküket szeretik jobban, Fülöp herceggel azonban ez egyáltalán nincs így: neki megvan a maga kedvence, és az nem a trónörökös, Károly herceg. Ilyen volt a viszonya a fiával A Károly és Fülöp közötti viszony sohasem volt igazán felhőtlen. Károly herceg gyenge, betegségre hajlamos, pátyolgatásra szoruló kisfiú volt, aki édesapja egyetlen apró élcelődése hallatán sírva fakadt, ellentétben nővérével, Anna hercegnővel, aki viszont mindig egy vagány, életrevaló, önfejű, sportrajongó lány volt, aki csípőből visszaszólt apja megjegyzéseire. Károly mindig inkább édesanyjára hasonlított, Anna viszont tiszta Fülöp, így hát érthető, hogy ő lett az apja kedvence. Fülöp hiába próbált közeledni a fiához, Károly nebáncsvirág személyisége csak csalódást okozott neki, így nem is szentelt neki komolyabb figyelmet, csupán a lányára koncentrált. Habár Erzsébet királynő a család nagy lovasa, Fülöp volt az, aki észrevette, hogy lánya milyen tehetséges ebben a sportban.
11 Galéria: Az Anna-bál szépei Fotó: Szécsi István / Velvet
Eközben pedig a professzor is sokat megtudott a diákoktól Jim Morrisonról. Két életrajz egy könyvben Az előadássorozatot követően Fowlie könyvet írt Rimbaud és Morrison közös világáról, ahogyan ő látta. Wallace Fowlie: Lázadó költők, Nyom6 Kiadó, 3670 Ft A könyv első fele tulajdonképpen egy napló, amelyben a professzor visszaemlékszik a Rimbaud költészetével kapcsolatos munkáira, illetve a Jim Morrison művészetével való megismerkedésére, és végigveszi az előadássorozatának egyes állomásait, emlékezetes pillanatait. Ezt követi egy Rimbaud-ról szóló rész, amelyben betekintést nyerhetünk a fiatal költőzseni életének kevésbé ismert részleteibe, megismerhetjük viselkedésének mozgatórugóit, emberi kapcsolatait és mindazokat a körülményeket, amelyek hatottak a költészetére. Fowlie, akinek a francia irodalom az igazi terepe, az életrajz ismertetése mellett a verselemzésekkel és a művekhez tartozó háttértörténetekkel sem fukarkodik, ezáltal mintha egy nagyon alapos irodalomszemináriumot tartana a könyvben Rimbaud költészetéről.
Augusztus 20 Tűzijáték, 2024